(+36) 30 643 0766,

     (+36) 30 734 8220

   1071 Budapest, Damjanich utca 9. 5/1

   fokke@fokke.hu

   10404072-50505351-51571005

Hónap üzenete

Vigyázzunk egymásra!
Támogassuk embertársainkat és egymást a társadalomért elkötelezett feladatok megoldásában.

 

2018  Június

   A világa megértését kereső Vándor a Mesterhez fordult:
Mester, szeretném megtudni, hogy milyen a itt a földön a valódi Paradicsom és milyen a Pokol.
A Bölcs odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.
   A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Láthatóan az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

Az ember megborzongott nyomorúságukat és szenvedésüket látva.
   A Bölcs ekkor azt mondta: amit most láttál az volt a Pokol.
   Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. A Bölcs kitárta azt is és a látvány, ami az ember elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott is volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak, és nevetve beszélgettek egymással. Az ember ekkor azt mondta a Bölcsnek: én ezt nem értem!

   Ó, pedig ez egyszerű - válaszolta a Mester - ez igazából csak „képesség” kérdése. Ők megtanulták etetni egymást, míg a mohó és önző emberek csak magukra gondolnak...

 

2018  Május

A világ fenntarthatósága…

Zaklatott a világunk. 
Az újkori népvándoretlenül dörömböl Európrlás már nem kopogtat, de kéa ajtaján, hasonlóképpen, mint a világot lassan és biztosan átformáló klímaváltozás… Mindez hirtelen, és mégsem váratlanul...
Mindkettő az ok és okozat szenvedéstörténete lesz az emberiségnek. Sőt, már az, és lesz még jó ideig. 

Végsőkig elszánt tömegek igyekeznek kétségbeesett bátorsággal, egyelőre még lágy erőszakkal átlépni az álomvilágnak hitt földi lét-tér küszöbét. A kortüneti állapotok alapján hamarosan embertömegek indulnak el keresni az új otthont a számukra új világban, ahol a rövid földi lét tüneményét: 
a biztonságot és elviselhető humanizmust nem csak kívülről csodálhatják…

Humánusan már szinte alig megoldható és visszafordítható folyamatok örvénylenek körülöttünk. Mégis, tizenkilencre húz lapot most a világ. Holott éppen most és azonnal abba kellene hagyni ezt a globális kísérletet és játékot: kísérlet az emberekkel és társadalmakkal, játék az élettel, a világ, a Földi lét fenntarthatóságával. Nehezen látja be az emberiség, de e folyamatban nemcsak a Föld, hanem a szerencse is forgandó…

Ám a tükörországok valóságába érkező új telepesek álmaik felhőpalotáinak tükörmélységű káprázatában eszmélnek csak lassan a valóságra… A magukkal hozott ősi tanítások remélhetőleg nem csak alamizsnáért hajladozó tudásbázist biztosítanak számukra, ebben az időnként univerzumnyinak magát láttató civilizációs és multikulturális térben. 
A befogadás azonban elfogadást is feltételez. Egyébként mi lesz a játék vége. 

- A világon csak jókedvű emberek segíthetnek - mondotta volt Bulányi György piarista szerzetes.

 

2018  Április

Az Üzenet ...

A helyes viselkedés az egymás iránti kölcsönös tiszteleten és az emberi méltóság elismerésén alapszik. Úgy tűnhet, e megfáradt kor értékrend kútjait tápláló forrásokban újra kell füröszteni az emberi lét ezen alapvetését, amely pedig már több ezer éve ránk hagyatott…

Már Konfucius a jó és a helyes társadalmi viselkedés zsinórmértékéül ajánlotta azt, amit Buddha, majd Jézus is aranyszabályként fogalmazott meg. Ez ekképpen szólt, szól,
s érvényes ma is:

„Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással.”

Reményteljes Húsvéti Ünnepet kívánunk!
A várakozás kőbe formált misztériuma megerősíti a lehetségest.

 

2018  Március

A fabula...
A társadalom egyes alapköveinek ingókövekké válása nyomán az alábbi gondolat véset, mint fabula rajzolódott ki egy sziklán:

Az öregember így szólt unokájához:
- Egy harc dúl bennem, gyermekem, folyamatosan egy rettenetes harc. Ezt a harcot két farkas vívja. Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az arroganciát, valamint és az irigységet, kapzsiságot és az önzést. Ugyanakkor a másik farkas a nyugalmat, a békét, a szeretetet, a derűt, a nagylelkűséget és a jóindulatot jelenti.
Úgy tapasztaltam életem során, hogy ez a két farkas küzd bennem, benned és minden emberben.
A gyermek elgondolkodott nagyapja szavain, majd hosszú csöndet követően bizonytalanul megszólalt:
- És melyik farkas fog győzni, nagyapa?
Az öreg egyszerűen válaszolt:
- Az gyermekem, amelyiknek életed során enni adsz.


2018  Február
A Földről alkotott gondolkodásunk fenntarthatósága...

A „nyugati világok” társadalmai belekényelmesedtek önnön önmegvalósító vagy éppen önző létezésükbe. A Minden akarása lett az emberi teremtés célja, ez vált követendő mintává, ezt tekintik tömegek is a példaadó és követendő értéknek...
Elfelejtődtek a tanítások és a súlyos áron tanult leckék: a nemrég még oly könnyesen, a „blood, sweet and tears” által megvívott csaták, amikor a civilizáció tényleges és normális működése és fenntarthatósága volt a tét.
A közöny és tétlenség, az önös érdekek szűklátókörű, elvárás elvű, jólétbe csavart édesítőszerei, mint a lassan ható méreg terjedtek el és hatnak mára hatékonyan a társadalmak testén.
Az emberiség játékszobájába belopództak a gondtalan felelőtlenség ártó árnyai és szellemei, s már a gyermeki ártatlanság kora is manipulálódik a mammoni úrasztal előtt.
Azt hihetnénk: elég volt a történelmi tapasztalat, amit eleddig kaptunk, de az új paradigmaváltás pixel cunamijában minden jelenség, eredmény és történés kihívó hangoskodással és magamutogatással szárnyal és ég rá a föld minden lakójának retinahártyájára... Ami eddig zártkörű vagy behatárolt volt egy szűk körű VIP népesség, vagy éppen a „nyugati társadalmak” számára, nos az mára már tárva-nyitva áll a mindenség és mindenki előtt...
Az eddig elért társadalmi és egyéni jólétért letarolt földi javak maradékaiért újabb jóléti igénylők áradatával szembesül a világ, nyilvánvalóan végleg kimerítve ezzel Föld Anya immáron kiapadófélben lévő utolsó javait is.
Az emberiség elérkezett egyre gyorsuló vándorlása során a belátás és a megértés, az elosztás és megosztás sziklaszirtjének élére, ahonnét csak visszafordulni lehet..., vagy éppen messze látni, túl látni földközeli horizontunkon, s ezáltal átgondolni és újra gondolni az eddig megtett hallatlan gyors technikai evolúciós utunkat...

2018  Január
A párbeszéd fenntarthatósága...

Az európai történéseket látva nem lehet mást ajánlani, minthogy: nyilvánosság a legjobb védelem.

Amikor az idő lombikjában beáll a földi egyensúly, akkor keletkezhet valami új dolog.
Egész emberi létünk, életünk itt a Földön ennek az egyensúlynak a kereséséről szól. Az egyensúlyról, amely létrejöhet - éppen a párbeszéd által. E párbeszédhez kell a nyíltság és a nyilvánosság.

Mialatt földrészünkön ideológiák és eszmék ütköznek a hétköznapok szikár történéseivel, azalatt a valóság tényei egyre súlyosabb felhőtartalmakként gyülekeznek kontinensünk egén...
Korunk irányadó eszmei áramlataként sodródó humanista naivizmusa, és annak körmönfont európai gyakorlói patikamérlegen adagolják a valóság tényeit, míg mázsa mérlegre pakolják a valótlanság szirmait. Ekképpen egyik tétel esetében sem mozdul ki a mérleg nyelve – mely így irányt és mértéket mutathatna.
A valóság ezalatt súlytalanul lebeg fölöttünk az időtérben, a történelemformáló eseményeket megelőző szabadesésben...
A többit pedig, majd az emlékek őrzik... Ennyi a történet.

2017 December

A csend, a belső megnyugvás birodalmának egyre kérgesedő falain kopogtat az Advent.
Bebocsátást remél az a ritka pillanat és időszak, amikor az emberben egymásra vetülhet a lét síkja és széle, az élet fénye és az elmúlás árnyéka, amely megteremtheti a belátás halhatatlan pillanatát.
 
„Vannak itt a világon nehéz, szárny nélküli emberek. Ők lent a földön járnak.
Vannak emberek, akik szárnyalnak, és egyre feljebb kőrözve lebegnek.
Vannak a könnyű emberek, akik könnyűséggel emelkednek, és ismét leesnek.
Vannak erős szárnyú emberek…
Vannak mennybéli emberek, kik az emberek iránt érzett szeretetből a földre szállnak, szárnyaikat összezárják, és másokat tanítanak repülni.
Azután, mikor már elengedhető a jelenlétük itt, ők újra visszaemelkednek a magasba.”

Tolsztoj, 1879

0
0
0
s2sdefault