(+36) 30 643 0766

   1071 Budapest, Damjanich utca 9. 5/1

   fokke@fokke.hu

   10404072-50505351-51571005

Hónap üzenete

Vigyázzunk egymásra!
Támogassuk embertársainkat és egymást a társadalomért elkötelezett feladatok megoldásában.

2018  Április

Az Üzenet ...

A helyes viselkedés az egymás iránti kölcsönös tiszteleten és az emberi méltóság elismerésén alapszik. Úgy tűnhet, e megfáradt kor értékrend kútjait tápláló forrásokban újra kell füröszteni az emberi lét ezen alapvetését, amely pedig már több ezer éve ránk hagyatott…

Már Konfucius a jó és a helyes társadalmi viselkedés zsinórmértékéül ajánlotta azt, amit Buddha, majd Jézus is aranyszabályként fogalmazott meg. Ez ekképpen szólt, szól,
s érvényes ma is:

„Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással.”

Reményteljes Húsvéti Ünnepet kívánunk!
A várakozás kőbe formált misztériuma megerősíti a lehetségest.

 

2018  Március

A fabula...
A társadalom egyes alapköveinek ingókövekké válása nyomán az alábbi gondolat véset, mint fabula rajzolódott ki egy sziklán:

Az öregember így szólt unokájához:
- Egy harc dúl bennem, gyermekem, folyamatosan egy rettenetes harc. Ezt a harcot két farkas vívja. Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az arroganciát, valamint és az irigységet, kapzsiságot és az önzést. Ugyanakkor a másik farkas a nyugalmat, a békét, a szeretetet, a derűt, a nagylelkűséget és a jóindulatot jelenti.
Úgy tapasztaltam életem során, hogy ez a két farkas küzd bennem, benned és minden emberben.
A gyermek elgondolkodott nagyapja szavain, majd hosszú csöndet követően bizonytalanul megszólalt:
- És melyik farkas fog győzni, nagyapa?
Az öreg egyszerűen válaszolt:
- Az gyermekem, amelyiknek életed során enni adsz.


2018  Február
A Földről alkotott gondolkodásunk fenntarthatósága...

A „nyugati világok” társadalmai belekényelmesedtek önnön önmegvalósító vagy éppen önző létezésükbe. A Minden akarása lett az emberi teremtés célja, ez vált követendő mintává, ezt tekintik tömegek is a példaadó és követendő értéknek...
Elfelejtődtek a tanítások és a súlyos áron tanult leckék: a nemrég még oly könnyesen, a „blood, sweet and tears” által megvívott csaták, amikor a civilizáció tényleges és normális működése és fenntarthatósága volt a tét.
A közöny és tétlenség, az önös érdekek szűklátókörű, elvárás elvű, jólétbe csavart édesítőszerei, mint a lassan ható méreg terjedtek el és hatnak mára hatékonyan a társadalmak testén.
Az emberiség játékszobájába belopództak a gondtalan felelőtlenség ártó árnyai és szellemei, s már a gyermeki ártatlanság kora is manipulálódik a mammoni úrasztal előtt.
Azt hihetnénk: elég volt a történelmi tapasztalat, amit eleddig kaptunk, de az új paradigmaváltás pixel cunamijában minden jelenség, eredmény és történés kihívó hangoskodással és magamutogatással szárnyal és ég rá a föld minden lakójának retinahártyájára... Ami eddig zártkörű vagy behatárolt volt egy szűk körű VIP népesség, vagy éppen a „nyugati társadalmak” számára, nos az mára már tárva-nyitva áll a mindenség és mindenki előtt...
Az eddig elért társadalmi és egyéni jólétért letarolt földi javak maradékaiért újabb jóléti igénylők áradatával szembesül a világ, nyilvánvalóan végleg kimerítve ezzel Föld Anya immáron kiapadófélben lévő utolsó javait is.
Az emberiség elérkezett egyre gyorsuló vándorlása során a belátás és a megértés, az elosztás és megosztás sziklaszirtjének élére, ahonnét csak visszafordulni lehet..., vagy éppen messze látni, túl látni földközeli horizontunkon, s ezáltal átgondolni és újra gondolni az eddig megtett hallatlan gyors technikai evolúciós utunkat...

2018  Január
A párbeszéd fenntarthatósága...

Az európai történéseket látva nem lehet mást ajánlani, minthogy: nyilvánosság a legjobb védelem.

Amikor az idő lombikjában beáll a földi egyensúly, akkor keletkezhet valami új dolog.
Egész emberi létünk, életünk itt a Földön ennek az egyensúlynak a kereséséről szól. Az egyensúlyról, amely létrejöhet - éppen a párbeszéd által. E párbeszédhez kell a nyíltság és a nyilvánosság.

Mialatt földrészünkön ideológiák és eszmék ütköznek a hétköznapok szikár történéseivel, azalatt a valóság tényei egyre súlyosabb felhőtartalmakként gyülekeznek kontinensünk egén...
Korunk irányadó eszmei áramlataként sodródó humanista naivizmusa, és annak körmönfont európai gyakorlói patikamérlegen adagolják a valóság tényeit, míg mázsa mérlegre pakolják a valótlanság szirmait. Ekképpen egyik tétel esetében sem mozdul ki a mérleg nyelve – mely így irányt és mértéket mutathatna.
A valóság ezalatt súlytalanul lebeg fölöttünk az időtérben, a történelemformáló eseményeket megelőző szabadesésben...
A többit pedig, majd az emlékek őrzik... Ennyi a történet.

2017 December

A csend, a belső megnyugvás birodalmának egyre kérgesedő falain kopogtat az Advent.
Bebocsátást remél az a ritka pillanat és időszak, amikor az emberben egymásra vetülhet a lét síkja és széle, az élet fénye és az elmúlás árnyéka, amely megteremtheti a belátás halhatatlan pillanatát.
 
„Vannak itt a világon nehéz, szárny nélküli emberek. Ők lent a földön járnak.
Vannak emberek, akik szárnyalnak, és egyre feljebb kőrözve lebegnek.
Vannak a könnyű emberek, akik könnyűséggel emelkednek, és ismét leesnek.
Vannak erős szárnyú emberek…
Vannak mennybéli emberek, kik az emberek iránt érzett szeretetből a földre szállnak, szárnyaikat összezárják, és másokat tanítanak repülni.
Azután, mikor már elengedhető a jelenlétük itt, ők újra visszaemelkednek a magasba.”

Tolsztoj, 1879

0
0
0
s2sdefault